6.fejezet

Máté olyan aranyos, mikor, valaki beszól vagy csúnyán beszél velem akko ő mindig megvéd. Mindenki hallgat rá. Hiszen ő a basketball csapat kapitánya. Balázs kezd megbékélni. Tudom, hogy hibát követtem el és ezt ő is tudja. Persze még most is haragszik rám de már úgy néz rám mint egy barátra. Máté néha féltékeny Balázsra, mert latja hogy néha beszélgetünk. Persze Balázs is féltékeny Mátéra, hiszen ő a basketball csapat kapitánya és én is ott vagyok neki.
- Szia! - mondta Máté.
- Szia.
- Milyen volt a napod?
- Jó! Neked?
- Hát hosszú. De holnap nincs suli! Átjöhetnél, mert anyáék elutaznak.
- Az jó lenne!
- Holnap reggel gyere 9-re.
- Jó akkor holnap találkozunk! -mondtam.
Elindultam hazafelé. A buszmegállóban Balázs állt.
- Szia! -mondta.
- Szia.
- Holnap nincs kedved találkozni velem?
Most mit mondjak neki azt, hogy Mátéval leszek!
- Már van programom.
- Csak nem vele találkozol?
- De!
Erre persze nem mondott semmit.
- Ezt már megbeszéltük!
- Tudom, tudom. -mondta.
- Akkor meg?
- Jó bocsi nem akartam!
- Semmi baj csak...
- Csak?
- Csak most vele járok! És nem veled.
- Tudom. -mondta.
- Ott jön a buszom!
- Oké hát akkor szia.
Felszáltam a buszra és elindultam haza. Mikor hazaértem ráugrottam az ágyamra és bekapcsoltam a kedvenc zeném.