1.fejezet

A szerelem fáj, és ezt tapasztalatból mondom. Hogy honnan tudom? Az egész Hévízen
kezdődött. Kiszálltam a kocsiból és a sok gyerek között megpillantottam őt. Amikor közelebb mentem rám mosolygott és megállt.
- Szia, Máté vagyok!
- Szia, Lilla.
- Örülök hogy itt vagy, körbevezesselek?
- Igen az jó lenne,köszi! -mondtam
A hely gyönyörű volt. Megmutatta a szállást,az istállót, lovakat és a tavat. Miután körbevezetett elköszöntünk egymástól.

Egy évvel később...
Reggel 7 óra. Elindultam a fürdőszoba felé, megmosakodtam, fogat mostam és megfésülködtem. Aztán visszamentem a szobámba és felöltöztem.
- Lilla gyere elkésünk!
- Jól van megyek már! - mondtam.
Beértem a suliba, leültem a helyemre és olvasni kezdtem a kedvenc könyvem. Mikor egy fiú lepakolt mellem.
- Szia! Balázs vagyok! Foglalt ez a hely? - kérdezte.
- Nem ülj le!
Egy kicsit arrébb húzódtam. Nem bírtam levenni róla a szememet. A szőke haja csak úgy csillogott és ahogy azokkal a hatalmas barna szemeivel rám nézett!
- Balázs!!!!
Mondta az ajtónál valaki. Jaj ne ez Zsófi!
- Ismered? -kérdeztem.
- Igen ő a barátnőm.
Mi a barátnője? Ja, igen gondolhattam volna. Zsófi minden srácra rámászik.
- Nem ülsz mellem?
- De persze. Bocsi! -mondta és elindult Zsófiék fel.
Válaszolni sem tudtam ő már a másik padsorban ült. Az első óránk után kimentem a szekrényekhez. Balázs szekrényében mellettem volt. Odajött hozzám de mire mondhatott volna valamit Zsófi odajött, és elkezdett beszélni vele!! Meg tudtam volna folytatni.... Az egészet hallottam. Miután befejezték Zsófi elindult felém.
- Gyakran szoktál hallgatózni? - kérdezte.
- Nem. Én nem hallgatóztam.
- Ja persze! Figyelni foglak és, hogy tudd soha nem lesz a tied.
- Csak nem féltékeny vagy?
Zsófi sarkon fordult és elhagyta a folyosót. Elindultam a következő órámra...