5.fejezet

Balázs még mindig nem szól hozzám. Nem akartam megbántani de csak úgy megtörtént. Fel kéne hívnom. De ekkor megcsörrent a telefonom.
- Halló??
- Nézz ki az ablakon.
- Kivel beszélek??
- Nézz ki az ablakon.
Elindultam az ablakom felé és kinéztem. Máté állt az udvaron. Lementem a lépcsőn ki az udvarra. Máté ölébe ugrottam.
- Van egy meglepetésem számodra. -mondta
- Igen? És mi az??
A kezembe adott egy papírt.
- Igen
-Úr isten ez az amire gondolok??
- Nem tudom mire gondolsz.
- Átiratkoztál a mi sulinkba?
- Igen.
- De miért?
- Hát miattad!!
Mindig is szerettem Mátét de most mindennél jobban szeretem. Azért ezt nem mindenki tenné meg érted.
- Köszönöm! -mondtam.
- Nincs mit!!
- Most menned kéne nehogy a szüleim meglássanak.
- Oké! Szeretlek!
- Én is.. -mondtam

Mikor végigsétallok a gimi folyosóján mindenki felnéz rám hiszen a suli legmenőbb pasijával járok. Eddig Balázs volt de most már Máté az.Elindultam a szekrényem felé, Balázs is ott volt.
- Szia! -mondta
- Szia.
- Ne haragudj amit mondtam az nem igaz csak nem tudok nélküled élni. De hat te ha boldog vagy így. Akkor.
- Tényleg sajnálom sokat jelentettél nekem.
- Azért remélem lehetünk barátok.
- Persze!! -mondtam.
Azzal puszit nyomtam az arcára. Aztán elindultam az osztályunk felé.
- Mi volt az az előbb Balázzsal??
- Semmi.
- Nem hinném, hogy semmi volt, hiszen megpusziltad!
- Hé nem történt semmi, csak a tiéd vagyok!- mondtam.
- Azt remélem is! -mondta nevetve.